M1A1 Abrams
Harckocsi
Tartalomjegyzék |
Általános tulajdonságok:
Személyzet: 4 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető) Hosszúság: 7,92 m Szélesség: 3,64 m Magasság: 2,43 m Tömeg: 63 t
Páncélzat és fegyverzet:
Páncélzat: Chobham Elsődleges fegyverzet: 120 mm M256 sima csövű ágyú Másodlagos fegyverzet: .50 M2 BMG géppuska 7,62 mm-es M240 légvédelmi géppuska 7,62 mm-es M240 párhuzamosított géppuska
Mozgékonyság:
Motor: AGT–1500 gázturbina 1119 kW (1500 Le) Felfüggesztés: torziós rugó Sebesség: 72 km/h Fajlagos teljesítmény: 17,8 kW/tonna Hatótávolság: 465 km
Fő fegyverzet
M68A1 huzagolt csövű ágyú
Az első sorozatban gyártott egységek fő fegyvere az M68A1 105 mm-es löveg volt. Licencben gyártott változata a brit Royal Ordnance L7A3 típusú lövegnek. Többféle lőszer állt hozzá rendelkezésre, pl. kumulatív (HEAT), repesz-romboló (HE), ködfejlesztő gránát (WP), űrméret alatti nyíllövedék (APFSDS) és gyalogság elleni lövedékek. Megbízható és pontos fegyver, azonban 3000 m feletti teljesítménye nem volt kielégítő, illetve a gyorsan fejlődő páncélzatok miatt elavult. Az M1 továbbfejlesztett változatain már nem alkalmazzák.
M256 sima csövű ágyú
Az M1A1 és M1A2 (és a kísérleti M1E1) változatok fő fegyvere az M256A1 típusú 120 mm-es sima csövű ágyú. A Rheinmetall Rh 120 típusú, L/44 űrmérethosszú ágyú licencben gyártott változata. Az eredeti L/44-es löveg volt a korai Leopard 2-es harckocsik fő fegyvere. Az Abrams harckocsik számára a Watervliet Arsenal amerikai cég gyártja. Az ágyú űrmérete 120 mm, a cső hossza 5,28 m. A cső tömege 1190 kg, a teljes ágyú tömege 3780 kg.
Az aktuális feladatoknak megfelelően többféle lőszerfajta használható hozzá, akár zömített uránnal nehezített típusok is. Egyes lőszertípusokat (pl. M829) kifejezetten a T–90 és T–80U harckocsik ellen fejlesztettek ki. Ennek az első változatát, az M829A1-et intenzíven használták a Sivatagi Vihar hadműveletben, nagy sikerrel. Eredményesen használható a Kontakt–5 típusú reaktív páncélzattal ellátott harckocsik ellen is. Minden páncélozott eszköz ellen hatásos, sőt alacsonyan repülő repülőgépek és helikopterek ellen is alkalmazható (megfelelő irányzék esetén).
A töltőgépet különféle okokból elvetették a fejlesztés során, ezért az ágyú manuális töltésű. A megfontolások között szerepelt, hogy a kézi töltés sokkal gyorsabb, mint az automatikus, az automata töltő egy időben csak egyféle lőszert tud adagolni, továbbá az automatikus adagoló veszélyes is lehet, amit egyes szovjet típusok példája mutatott (Elsősorban a T–64-esek 2A26-os ágyújánál, mely a világ első töltőgéppel felszerelt ágyúja volt, következett be néha véletlen robbanás a töltés közben).
Kiegészítő fegyverzet
A harckocsi 3 db géppuskával rendelkezik:
1. 12,7 mm-es M2 Browning géppuska a parancsnok búvónyílásánál. Az M1, M1IP és M1A1 változatokon gépi mozgatású és 3-szoros nagyítású fegyvertávcső tartozik hozzá. Az M1A2 és M1A2SEP változatokon a fegyver mozgatása manuális. A bevezetés alatt álló ún. TUSK csomagban erre a helyre egy M19-es gránátvető is felszerelhető. 2. 7,62 mm M240 géppuska a töltő búvónyílásán, csúszótalpakra szerelve. 3. 7,62 mm M240 géppuska, a főfegyverzettel párhuzamosítva, melyet a löveg tűzvezető rendszere működtet.
A tornyon található még 2 db hatcsövű ködgránátvető (a Tengerészgyalogság nyolccsövű gránátvetőket használ). Sűrű ködöt állítanak elő, mely védelmet nyújt mind a látható fény, mind az infravörös tartományban dolgozó érzékelők ellen. Radarsugárzást visszaverő köd is előállítható. A motor szintén felszerelhető ködfejlesztővel, melyeket a vezető működtet. A toronyban elegendő hely van M16 gépkarabélyok és M4 kézigránátok tárolására. Amennyiben a legénységnek el kell hagynia a harckocsit, mindannyiuknak jut kézifegyver, a parancsnok pisztollyal (rendszerint M9 Beretta) is el van látva.
